Tisztelt képviselőtársak! Egy híján századik alkalommal ünnepeltük tegnap a Nemzetközi Nőnapot, a XIX. század derekán egyenlő bérért tüntető new york-i munkásnők demonstrációjának emlékére. A több mint másfél évszázada, 1857-ben kitűzött cél, miszerint egyenlő munkáért egyenlő bér jár, ma is érvényes.
Az Európai Unióban 15%-al, Magyarországon pedig 16,5%-al keresnek kevesebbet a nők, és bár a világ összlakosságának több mint a fele nő, a globális jövedelemnek mégis csupán tíz százalékán osztoznak. A nemek közötti bérszakadék megszüntetésén felül még mindig várat magára a nők családban betöltött szerepének kellő megerősítése és az egyenlő elbánás elvének érvényre juttatása is: Európában nem jelenthet szegénységi kockázatot a gyermekvállalás, és nem szabad, hogy nőnek, anyának lenni hátrányt jelentsen. Akár az ENSZ, akár az Európai Unió keretein belül született kezdeményezéseket tekintjük, a számos előremutató célkitűzés ellenére a férfiak és nők közötti valódi esélyegyenlőség a legtöbb helyen még mindig nem valósult meg és túlságosan kevés hangsúlyt helyezünk a nemek közötti egyenlőség olyan egyéb szempontjaira, mint a szegénységi küszöbhöz közel élő nők helyzete, a többszörös diszkrimináció jelensége, a családon belüli és a nők elleni erőszak visszaszorítása.