Tisztelt Madelin Úr, Tisztelt Közönség!

 

Sajnálom, hogy nem lehetek itt Önökkel személyesen, de kérem, engedjék meg, hogy megosszak Önökkel néhány gondolatot a roma közösségek egészségügyi helyzetével kapcsolatban.

 

A mintegy 12-15 millió főre becsült európai romák alkotják az Európai Unió legnépesebb és legdinamikusabban növekvő etnikai kisebbségét. Sok roma ugyanakkor elviselhetetlen mértékű nyomorral és társadalmi kirekesztéssel kénytelen szembesülni, amely szörnyű körülményekhez vezet a foglalkoztatás, oktatás, lakhatás és egészségügy területén. A romák nagy részét érintő szörnyű egészségügyi helyzet és az orvosi ellátásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés mögött három, egymással összefüggő okot azonosíthatunk.

 

Az első okot a nyomorúságos lakókörülmények jelentik, hiszen rendkívül súlyos társadalmi, környezeti és egészségügyi veszélyeket hordozó szegénytelepeken él a romák egy jelentős része. Általában jellemző ezekre a telepekre a rendkívüli zsúfoltság, a hiányos gáz- és vízellátás, a közművek, a szennyvízelvezetés sokszor teljes hiánya. A lakások túlnyomó többségében nincs vízöblítéses WC, ráadásul sok helyen (ahol korábban éppen emiatt nem jött létre település) olyan magas a talajvízszint, hogy lehetetlen akár kút, akár árnyékszék létesítése, az épületek pedig folyamatosan feláznak. Nagyrészt a rendkívül rossz életkörülmények következtében ezért a romák várható élettartama messze a többségi társadalom átlaga mögött és számos, főleg vírusos megbetegedés is lényegesen gyakrabban fordul elő a körükben.

 

A második tényező, amely szintén szorosan összefügg a lakhatási helyzettel, a telepek földrajzi elszigeteltsége, melynek következtében a roma közösségek nagymértékben kimaradnak a kötelező orvosi ellátásokból, védőoltásokból, és szűrővizsgálatokból, nem beszélve a megelőzést szolgáló intézkedésekről. Ennek következtében a szív- és érrendszeri, az idegi és érzékszervi, valamint a csont- és izomrendszeri megbetegedések az átlagosnál jóval magasabb arányban fordulnak elő a telepeken élő romáknál.

 

A harmadik tényező a számos egészségügyi intézményben tapasztalható világos hátrányos megkülönböztetés. Olyan emberi jogi jogsértések nyertek bizonyítást, mint a roma anyák folyamatos elkülönítése a szülészeti osztályokon, vagy néhány tagállamban a roma nők kényszersterilizációja.

 

Az összetett probléma összetett megoldást kíván: a többféle hátrányt egyesítő, „gettósodó” térségek azonnali, a problémákat a maguk összetettségében egyidejűleg orvosolni képes kezelést kívánnak, mert a leszakadó térségek az össztársadalmi fejlődést is gátolják. A megelőző szűréseket és rehabilitációs kezeléseket teljes mértékben elérhetővé, sőt bizonyos esetekben kötelezővé kell tenni, a diszkriminatív eljárásokat pedig meg kell szüntetni, és a jogsértéseket pedig kivizsgálni.

 

Köszönöm a figyelmet és eredményes konferenciát kívánok Önöknek!