Az Európa Parlament épületben az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcról a magyar parlamenti képviselők együtt emlékeztek meg. Az ünnepségen jelen volt Taubner Zoltán, az Európa Tanács mellett akkreditált nagykövet is.
Járóka Lívia (néppárti) képviselő elmondta, hogy „az 1848-1849-es forradalom a nemzeti egység megteremtésének nagy kísérlete volt. Egy nép és egy nemzet összetartozását jelenti”. Kiemelte, hogy joggal büszke Magyarország a nemzeti egységére, polgári vívmányaira. De a mai Magyarország és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, sem földrajzilag, sem társadalmilag. A magyar kisebbségek szabadságharcát már többször „megpróbáltuk megvívni, aminek az európai parlamenti képviselők a zászlóvivői”. Járóka Lívia is fontosnak tartotta, hogy ez a megemlékezés is jól mutatja „egy nemzethez tartozunk, amibe beletartozik a Magyarországon és határainkon túl élő kisebbségek is”.
Hegyi Gyula azt hangsúlyozta: A sokat emlegetett nemzeti egység értelme számunkra, Európában szolgáló magyaroknak az, hogy kifelé egységesen lépünk fel, összehangoltan képviseljük nemzeti érdekeinket, s különböző hitünket, tudásunkat, kapcsolatainkat összeadjuk a nagy egész, a nemzet érdekében.
Az erdélyi magyarság képviseletében Kónya Hamar Sándor (RMDSZ) kiemelte, hogy „egy határtalan nemzet, határtalan emlékezetében március 15. az a nap, ami az egyetértést is jelenti.” Ha szabadság és kultúra összetalálkozik abból, mindig tavasz lesz és az összetartozás élménye és emléke letilthatatlanná válik emelte ki a felszólaló. A 12 pontos kiáltvány fontos részének tartja az Uniót, „nem véletlenül kérte ezt Kolozsváron az erdélyi diéta. Felelős magyar kormányt! Akkor lesz autonómiánk, közös teherviselésünk és működtethetjük a kolozsvári egyetemet”. Ez az európai jogunk és feladatunk tette hozzá.