Járóka Lívia beszéde a Nagycsaládosok Országos Egyesülete Soproni tanácskozásán

Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Elnök Úr, Kedves Vendégeink!
 
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket Sopronban, nem csak mint az ország és a régió európai parlamenti képviselője, hanem elsősorban mint soproni NOE-gyerek, hiszen szüleim tizennégy éves korom óta tagjai a Nagycsaládosok Országos Egyesülete soproni csoportjának. Az elmúlt húsz év rengeteg élménye köti családomat és immáron két gyermekemet is a Dr. Árvay Györgyné fűtötte-lelkesítette csapathoz. Az egyetemet követően civil aktivistaként és most európai parlamenti képviselőként, több száz európai civilszervezet munkáját megismerve azt mondhatom, hogy a NOE a sikeres, erős civil érdekérvényesítésen túl, birtokolja a különböző társadalmi csoportok közösséggé kovácsolásának elixírjét és ettől tűnik ki a legtöbb civil kezdeményezés közül.
 
A NOE-s családokat a nagy család öröme, a jövő generáció felnevelése iránti elkötelezettség és alázat köti össze. Egy ilyen nagy tagszámú szervezet esetében ez országformáló erőt jelent. Ezért rendszeresen törekednünk kell arra, hogy fontos társadalmi kérdések előmenetelében is szerepet vállaljunk. Egyik ilyen jövőbeni feladatunk a legszegényebbek, a legnehezebb helyzetben élő társaink támogatása. Ez alapvető érték: a gyermekjogok érvényesítése mellett nagyon fontos, hogy a mélyszegénységben élők, a többszörösen hátrányos helyzetűek befogadásának példamutató zászlóvivői legyünk. Vannak közöttünk olyan családok, akiket a szegénységen, aluliskolázottságon és fogyatékosságon túl, etnikai stigma is sújt. A magyarországi cigányok többsége (akik közül többen, de számarányukhoz mérten nagyon kevesen tagjai a NOE-nek is) a kutatások szerint fekete-afrikai szintű szegénységben él. Bár a szegénységben élő gyermekek kétharmada nem roma, a roma gyermekek között jóval magasabb a mélyszegénységben élők aránya és a statisztikák szerint pusztán az etnikai hovatartozásuk óriási mértékben megnöveli a nyomor kockázatát. Ugyanakkor a legdinamikusabban növekvő közösségről van szó: mára már minden negyedik iskoláskorú gyermek roma származású, akiknek a szülei sokszor munkanélküliek, feketemunkából, illetve segélyből tengődnek, és tíz évvel rövidebb a várható életkoruk, mint a többségi társadalomnak. Magyarországon az általános iskolás romagyerekek több mint 25%-a tanul szegregált osztályokban, míg a túlnyomórészt indokolatlanul speciális iskolákba kényszerített tanulók mintegy 70%-a roma származású. Miközben a többségi populáció az egész kontinensen rohamosan öregszik, a romák részaránya gyorsan nő, és egyes előrejelzések szerint az aktív korú roma népesség aránya 2050-re Magyarországon magasabb lesz, mint a nem romáké. A roma gyermekek minőségi oktatáshoz való hozzáférése és a roma közösségek sikeres gazdasági-társadalmi integrációja ezért Európa és benne Magyarország jövőjének egyik kulcskérdése. Olyan közös tereket kell építenünk, melyekben egymás megismerése legyőzheti az előítéleteket, hiszen csak a roma és nem roma magyarokat összekovácsoló tervek menthetik meg szétfeszített társadalmunkat.
 
A NOE roma származású tagjaként szeretnék arról is beszélni, hogy vannak olyan tagjaink és vezetőink, akik nem egyértelműen érzik át ezt a felelősséget, azt vallva, hogy a romák csupán a tagsággal járó juttatások miatt lépnek be közénk. Én ezt nem így érzem: a romák éppúgy a közösséghez tartozás igénye miatt válnak tagokká és úgy vélem, hogy az egyesületnek ezt szem előtt tartva kell ösztönöznie a roma családok belépését és segíteni őket abban, hogy learathassák a munkahelyszerzés és gyermekeik taníttatásának fáradságos gyümölcseit. Ez nehéz, generációkon átívelő feladat, csakúgy, mint a többségi társadalom hajlandóságának megteremtése a romák befogadására.
 
Az egyesület korábbi elnökével, Dr. Surján Lászlóval, akivel megtiszteltetés együtt dolgoznom, nagyon sokat beszélünk az egyesület múltjáról, jelenéről és jövőjéről: különösen pedig a NOE óhajtott szerepéről Magyarország valódi társadalmi kohéziójának megteremtésében. Őszintén hiszem, és azt kívánom, hogy e tanácskozás ebben az értelemben revitalizáló erejű lehessen, és az egyesület eddig elért eredményeinek ünneplése mellett, új utakat is nyithassunk és a soron következő feladatok körvonalazására is használjuk ezt a rendezvényt, amelyhez tiszta szívből gratulálok Szabó Endre elnök úrnak és Árvay Györgyné elnök asszonynak. Kérem, bocsássák meg, hogy csak írásban tolmácsolhatom gondolataimat, de Európa egyik vezető gyermekjogi szervezete, a Eurochild éves konferenciáján veszek részt. Engedjék, meg, hogy ezúton is támogatásomról biztosítsam Önöket céljaik elérésében az egész magyar delegáció nevében, és ha bármiben a segítségükre lehetek, kérem, forduljanak hozzám bizalommal.