A romák hátrányos helyzete folyamatos téma az Európai Parlamentben, főleg, hogy Strasbourgban idén az előítélet-mentesség, a fogyatékkal élők, a többszörös hátránnyal indulók és az idős emberek jogai, és a homoszexuálisok esélyegyenlősége kapott különös figyelmet.
A diszkrimináció csökkentésének folyamatában, a megkülönböztetéssel kapcsolatos törvénykezések alkalmazásában azért van még bőven javítanivaló. Járóka Lívia, az Anti-rasszizmus és Sokszínűség munkacsoport alelnöke a hangzatos 2007-es európai tervek ellenére éles kritikát fogalmazott meg. Felszólalásában felhívta a figyelmet arra, hogy hiába születtek az ezévi célkitűzések, ha az egyes tagállamok a kötelezően rendezendő esélyegyenlőségi programokat mihamarabb le akarják tudni, minimális ráfordítással. Két pozitív példát mutató országot tudott csak kiemelni, Írországot és Litvániát, hiszen úgy tűnik, e két tagállam komoly szakmai és anyagi elköteleződést mutat.
„Speciális” osztályokba kényszerülve
Miért sürgető a hatékonyabb együttműködés látványpolitika helyett? Járóka a romákat sújtó, oktatásban megvalósuló szegregációs problémával kapcsolatban szólalt fel, miután az EP elfogadta Vera Flasarova cseh képviselő asszony jelentését a fiatal nőket és lányokat érintő hátrányos megkülönböztetésről. Járóka a romák egyre marginalizálódó helyzetét és ennek hátulütőit megdöbbentő számokkal igyekezett érzékeltetni: „Vannak olyan európai országok, ahol a roma gyermekek hatvan százaléka speciális, illetve kisegítő-intézményben tanul, tehát bizonyos tagországokban huszonhétszer nagyobb az esélye, hogy egy roma gyermek ilyen jellegű intézménybe képezze magát az elégtelen pedagógiai, és ellenőrző módszerek következtében.” – mondta el.
Az oktatás integráló erő, melyből azonban a romák egyre inkább kimaradnak, és így aluliskolázottságuk miatt szorulnak ki a munkaerő-piacról. Fontos tény, hogy a jelenlegi elöregedő kontinensen, ahol a munkaerő hiánya folyamatos probléma, a romák megfelelő képzéssel – a legnagyobb és legfiatalabb korösszetételű csoportként – kiutat jelenthetnének a válságból. De csak feltételes módban, hiszen addig gyökeres változásokra van szükség a többségi társadalomban.
Emberi körülményeket határátlépés helyett
Légvárat építő elképzelésnek tűnik a többségi társadalom hirtelen véleményváltozása, amikor a romaellenes hangulat nap mint nap fokozódik, s a romák Európán belüli migrációja mindennapos téma. Mohácsi Viktória, liberális képviselő a svédországi menedékkérelmező romák kapcsán a roma elvándorlás okait és hatásait fejtegette beszédében, s kiemelte, hogy a romák a többségi társadalom nyomása, a diszkrimináció és a szegénység miatt kényszerülnek migrációra. Beszédében hangsúlyozta, hogy az elvándorlás semmiképpen sem megoldás, hiszen nem oldja meg azokat a problémákat, amivel a romák nap mint nap szembesülnek, és a romaellenes hangulat is felerősödik a fogadó és a származási országban is.
Hiányosságok a törvénykezésben
Az Európai Bizottság elvileg már tavaly októberben bejelentette, hogy felülvizsgálja minden tagállam intézkedéseit, amik az előírt európai diszkriminációmentes programokkal kapcsolatosak. Az esélyegyenlőségi biztos, Vladimir Spidla kilátásba helyezte továbbá azt is, hogy a nem megfelelően eljáró országokat szankcionálják is. Nem új keletű tény az sem, hogy jó néhány államnak 2007 az utolsó határidő, hogy az EU bizonyos rendelkezéseinek átvételét véghezvigye. Ettől az évtől kezdve ugyanis az uniós tagállamokon belül mindenki egységes védelmet élvez a hátrányos megkülönböztetés (nem, faj, kor, etnikai származás, vallás, hitbéli meggyőződés, szexuális beállítottság) terén. Járóka Lívia a hatékonyabb intézkedés mellett érvelt egy EP-s vitán: „Az Európai Bizottságnak a pénzügyi keretek biztosításán túl, az ösztönzés, az ellenőrzés is feladata kell hogy legyen. Minden eszközt meg kell ragadnia a tagállamok befolyásolására, és ki kell alakítania egy európai stratégiát. Zöld Könyvet várunk, a szegregáció megszüntetését, munkát, egyenlő esélyeket, az esélyegyenlőséget célzó direktívákat nem teljesítő országok büntetését, hisz a európai országokban jelenlévő kirekesztés nem csak több száz éve óta ott élő az országokat alapvetően gazdagító népcsoportokat (például a romákat) érinti, hanem a többségi társadalmat is.”
Egyelőre egy év végére elkészülő dokumentumra várhatunk, ami talán vitát indukál majd: a Vladimir Spidla vezette munkacsoport jelentésére, az etnikai kisebbségek munkaerőpiacra való visszaintegrálásáról. Addig pedig marad az „Egyenlő Esélyeket” európai éve, melynek programjai igyekeznek az állampolgárok figyelmét felhívni az esélyegyenlőség fontosságára, az egymás iránti tisztelet tudatosítására. És hogy ebbe tagállamonként mennyi energiát fektetnek, az motiváció kérdése. A magyar kormány egyébiránt az unióval közösen 27,2 millió forintot költ idén információs kampányra. Mindenki mérlegelhet, hogy ez mire elég.
Kiss Veronika – RomaPage
A cikk elkészítését a Nemzeti Civil Alapprogram támogatta.