Június elején Járóka Lívia kezdeményezésére foglalkozott az Európa Parlament az európai roma nők helyzetével. A fideszes képviselőnő jelentését elfogadták. Az ülésen történtekről ő maga számolt be.
Ezt a jelentést másfél éve készítjük elő. Ez az első olyan jelentés, ami az Európai Parlament hivatalos bizottságán keresztül készül el. A nőjogi bizottság az első bizottság, aki felvállalta azt, hogy a romakérdést fő témaként vizsgálja. Nagyon örültem, hogy megkaptam a jelentéstevői pozíciót, mert nagyon régóta fontosnak tartottam, hogy a roma nők helyzetéről egy átfogó jelentés elkészüljön. A legégetőbb kérdések: a munkaerő piacról való kirekesztettség, és a munkalehetőségek megszűnése 89 után. Kezdődik ott, hogy már a munka felvételnél megkülönböztetnek minket bőrszínünk alapján, és folytatódik avval, hogy idősebb nőket semmiképpen nem juttatnak munkalehetőséghez. Olyan nők, akik kisgyermekesek, ami ugye roma nők esetében nagyon gyakran megtörténik, nem jutnak munkalehetőséghez. A másik nagy probléma pedig az alulképzettség. Nem tudunk úgy kinevelni egy dolgozó roma réteget, hogyha az iskolában szegregáljuk őket külön tantermekbe, nagyon alacsony fokú, és minőségű oktatásban részesítjük őket. Tehát a jelentés második legfontosabb pontja az volt, hogy el kell kezdeni egy európai, deszegregációs folyamatot, és ami Magyarországon elindult, azt folytatni kell, és ösztönözni kell más országokat is. Ehhez az EB-nek sokkal erőteljesebben kell fellépnie. Az átképzési programoknak a megindítása nagyon fontos. Rengeteg olyan nővel találkoztam, aki vállalkozni szeretne, pedig nagyon kevés anyagi és másfajta segítséget kap, akár a kormánytól, akár civil szervezetektől. Tehát az is nagyon fontos lenne, hogy ösztönözzük és segítsük elő mind a roma nőknek, mind a roma férfiaknak a különböző munkaerőpiaci keresgélését avval, hogy a vállalkozásaikat, az ötleteiket segítsük megvalósulni. Ameddig a romák több mint fele víz, áram, és gáz nélküli borzalmas cigánytelepeken kényszerül élni, addig nagyon nehéz rendes munkahelyet találni. Tehát itt egy nagyon súlyos komplex problémával állunk szembe.
– Mikor lesz érzékelhető, akár itt Magyarországon, hogy a bizottság elfogadta ezt a felterjesztést?
– Ez az európai parlament javaslata, szeretnénk ösztönözni az EB-t arra, hogy egy európai stratégiát dolgozzanak ki, ha pedig nem, akkor pedig mindenképpen, minden eszközzel ösztönözzék a kormányokat arra, hogy változás legyen. Mert aki itt, ebben a helyzetben változást tud elérni, azok a kormányok. Az is kell, hogy egy erősebb ellenőrzés legyen az EB oldaláról, hova kerültek a pénzek, jó helyre kerülnek-e most érkező óriási összegek.
– Ez a bizottság ugye hozott másfajta döntéseket is.
– 2-3 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a sterilizáció kérdését ilyen nyíltan megvitassuk, mint ahogy most az európai politikai fórumokon. Pl. Csehország esetében egy ombudsmani jelentés ötven esetről számol be. A legutóbbi eset 2001-es, tehát nem is a rendszerváltozás előtti időszakról beszélünk. A jelentésemben a sterilizáció kérdése konkrétan ki van mondva, sőt ennél sokkal tovább megyünk, és a svéd példát felhozva kompenzációt követelünk azoktól az államoktól, ahol bebizonyosodik a kényszersterilizáció ténye. Az európai jogok központja állítása szerint több ilyen ország is van. Európában öt országot említenek: Németország, Szlovákia, Csehország mellett Magyarország is ezen a listán van. Nagyon kevés adatunk van az otthoni állapotokról. A kompenzáció kérdése mellett másik két fontos terület lett megemlítve ebben a jelentésben, ami romaügyben eddig még hivatalos jelentésben nem történhetett meg. Az egyik, a biztonságos adatgyűjtés fontossága. Rengetegszer beszélünk Magyarországon arról, hogy kell-e a regisztráció, vagy pedig káros a regisztráció, a romák többsége nagyon rossz emlékekre hivatkozva nem szeretné magát regisztráltatni. Azonban szakértők azt állítják, hogy vannak a regisztrációnak biztonságos formái is. Pl. Angliában látjuk, hogy a technikai regisztráció azért elkerülhetetlen, mert nem hogy a programoknak a kialakítása nem történhet meg anélkül, hogy tudnánk, hogy hány roma van Európában, és milyen állapotban élnek azok a romák, hanem a visszacsatolás, tehát az ellenőrzés sem történhet meg. Kell tudnunk, hogy hány romáról van szó, és milyen problémákkal küzdenek konkrétan. Onnantól kezdve lehet programokat kialakítani, tudhatjuk, hogy ez kb. milyen pénzösszeggel jár és milyen erőfeszítéseket kell tenni egy országnak ahhoz, hogy az esélyegyenlőség a romák tekintetében megvalósulhasson.
Más. Az én jelentésem a pozitív kötelességnek a fogalmát vezeti be, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy olyan részarányban vehessenek részt a roma emberek a közösség életében, a munkahelyek tekintetében, tulajdonképpen valamifajta kvóta rendszert jelent ez, amilyen arányban ők részt vesznek abban a társadalomban.