Eljött az idő a változásra!

"Magyarországnak új gazdaság, új állam és új politika kell. Mélyreható változásra van szükségünk, hogy helyükre kerüljenek a dolguk" - szögezte le Orbán Viktor vasárnap délután a Műegyetemnél, tartott ünnepi beszédében, amelyet 130 ezer ember hallgatott a helyszínen. Az ünnepségen felszólalt Járóka Lívia is.

 

Vidám hangulat és emlékezés

Kellemes időben, a Hot Jazz Band zenekar békebeli számaira gyülekeztek az emberek szombat késő délután a Fidelitas, az Április Ifjak és a fiatal kereszténydemokraták „56-Újjászületés” című ünnepségére a budai Műegyetem előtti rakparton. Rákay Philip műsorvezető kérésére az egybegyűltek egy perc néma tisztelgéssel emlékeztek az idén elhunyt Pongrátz Gergelyre és az 1956-os forradalom és szabadságharc valamennyi hősére. Kovács Ákos előadóművész Márai Sándor: “Mennyből az angyal” című versét szavalta el.
Az ünnepi műsor után Járóka Lívia, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség európai parlamenti képviselője lépett a színpadra, ahol felidézte azoknak a magyar szabadságharcokban küzdött cigányoknak a sorsát, akik életüket adták a magyar szabadságért. „Akkor is tudtuk, hogy kik vagyunk és hová tartozunk” –fűzte hozzá az Európai Parlament első magyar roma képviselője, aki az összetartozás és a megújulás fontosságát hangsúlyozta rövid köszöntőjében.

Orbán Viktor ünnepi beszédében emlékeztetett az 1949-ben saját elvtársai által kivégzett Rajk László 1956. október 6-i újratemetésére. Mint fogalmazott, az újratemetés mindig azt bizonyítja, hogy az adott korban valami végzetesen nem volt rendben. Ilyenkor a hatalmasok lelkét valami bűn és félelem nyomasztotta. Hol a kivégzését tényét, hol az időpontját, hol a meggyilkoltak sírhelyét igyekeztek eltitkolni. Féltek, hol a legyilkoltaktól, hol a túlélőktől, hol mindkettőtől egyszerre. Mindhiába, mert a titkolózás sohasem segített. Nem temetés volt 1956 október 6. – hanem beismerő vallomás – fogalmazott a Szövetség elnöke. Az ország vezetői akkor elismerték, hogy nem mondtak igazat, bevallották, hogy az igazság más, mint amit ezidáig mondtak az embereknek. Az újratemetés világossá tette, hogy az igazságot meghamisító rendszernek meg kell buknia. Ez volt a jel, hogy elérkezett a változás ideje

„Először, mint oly’ gyakran a magyar történelemben, a fiatalok mozdultak meg. Úgy tűnik, hazánk történelme úgy van megírva, hogy először a fiataloknak kell felismerniük a sorsunk horizontján felbukkanó jeleket. Így esett 1848-ban, 1956-ban és ez történt a kommunizmus végóráiban, 1990-ben is, amikor az ország vezetői beismerték, hogy a kommunista gazdaság megbukott, hazánk az összeomlás szélére sodródott” – szögezte le Orbán Viktor.

Mint mondta, mindig a fiatalok lendültek mozgásba elsőként, de az érdem mégsem csak a fiataloké. Az érdem talán inkább azoké, akik felnevelték az ’56-os ifjúságot, „akik a diktatúra fojtogató, szűk hétköznapjaiban is a szabadság szeretetére és az igazság tiszteletére neveltek bennünket. Mondjunk köszönetet szüleink és nagyszüleink sokat szenvedett nemzedékének, akik tartották a lelket a nemzetben évtizedeken keresztül!” – húzta alá a Szövetség elnöke. „Olyan ifjúságot neveltek, amely megértette az idők jelét, és amelynek lesz bátorsága hogy a tegnapból átlépjen a holnapba, mert valójában ez történt 1956-ban is. Magyarország két nap alatt átlépett a jövőbe és magával vitte egész Európát” – fűzte hozzá.

Orbán Viktor rámutatott: először fordult elő a kommunizmus történetében, hogy egy nép nyíltan fellázadt az önkény ellen, és bár győzni akkor nem tudott, gyógyíthatatlan sebet ejtett a legpusztítóbb zsarnokság testén. Akkor történt a megvilágosodás: .a kommunista diktatúrával együttélni nem lehet. A kommunizmus javíthatatlan, mert bajait nem beteges kinövések, hanem eredendő szervi elfajzások okozzák.

„Tűrtünk – mert a magyar ember nem szeret asztalt borogatni” – folytatta a Szövetség elnöke. „Mi nem egykönnyen veszítjük el a fejünket. Ám a kommunisták zárt világgá, elszigetelt térré szűkítették a szabad és sokszínű magyar életet. Lefojtott indulatok, letaposott akaratok, füstölgő elégedetlenség a levegőtlen, mérgező gázokkal teli szobában. Ha ide egyetlenegyszer betódul a friss levegő, lángra kap a hauzgság függönye és meggyullad az egész berendezés. Rajk László temetése volt az ablaknyitás. Talán azon az estén fogant meg az elszánás. Azon az estén milliónyi magyar otthonban nem a szegényes vacsorára, a gyerek kopottas ruhájára, és nem a hideg lakásra gondoltak. Hanem inkább az egész életre, a megcsúfolt, becsapott és megalázott életükre.

Azt mondják a nagy napok még közöttünk élő szemtanúi, hogy a hatalom őszintétlenségét, hamisságát, hazugságait a magyar ember hosszú ideig elviseli. Ami elviselhetetlen számára, az, ha az ország vezetői azt akarják: ne csak elviseljük, de el is higgyük a hazugságokat. S mi, ma élő magyarok, megértjük az akkoriakat. Megértjük, hogy ők csak egy rendes, átlátható, a hazugságok hálójából kiszabaduló országot akartak 1956 októberében. Egy tetterős és emberséges hazát akartak. Azt akarták, hogy az ország élén választott államférfi álljon, ne politikai kalandor. Azt akarták, hogy Magyarországon a magyar ember legyen a legfontosabb. Mi megértjük az akkor magyarokat” – mondta Orbán Viktor.

Kiemelte, hogy a magyarok képesek sokáig magukba zárni a mégoly feszítő elégedetlenséget is. Attól félünk, hátha egyedül maradnánk, inkább mentséget keresünk, de egy idő után, amikor feltűnik a jel, ránézünk a másikra, pillantást váltunk harmadikkal és negyedikkel, és látjuk, neki is az van a szemében. És akkor valahol valaki megszólal. „Két szót mond csak: elég volt! Ebből elég volt. Elég volt abból, akik már az összes játékukat eljátszották velünk. Vonuljanak el, mert, hogy vesztésre áll az ország. És ebben nekik oroszlánrészük van. Így gondolták ezt 1956-ban.

„És akkor hiába a hatalom magabiztossága, lekezelő, kioktató pökhendisége, a mézes ígéretek garmadája, hiába az őket szolgáló sajtó, a teljes állami gépezet, hiába a számolatlanul sorakozó pénzeszsákok, mert akkor az addig szétforgácsolt, megszégyenített, elbátortalanított magyarok összekapaszkodnak, felemelik a fejüket, és bátorság, halált megvető bátorság költözik a szívükbe. Egyszerre gyűrték fel az ingük ujját, és egymást bíztatva belevágtak a változtatásba. És szempillantás alatt bebizonyítottuk, hogy maradt bennünk elegendő elszántság és tetterő. A magyar nemzet mindig józanul, megfontoltan és békésen akart változtatni. Az emberek, amint kezükbe vehették saját sorsuk irányítását, minden apparátusnál gyorsabban és sikeresebben oldották meg az élet újjászervezését. A változás 1956-ban nem fejetlenséget, nem felfordulást okozott, hanem rendet és biztonságot” – húzta alá Orbán Viktor.

Felidézte, hogy vidéken, ahol az embereknek még fegyverük sem volt, egyik pillanatról a másikra győzött a polgári forradalom, sorra hozták létre az önkormányzatokat. A forradalom után kivégzettek listája mutatja, hogy az újjászületésben az igazi baloldali emberek is résztvettek. Az ő világuk, a valódi munkásbaloldal világa mérföldekre esett a Csajkákon parádézó, elrabolt villáikban pöffeszkedő, és a szegényekre hivatkozó luxusbaloldal világától. A forradalomban részt vevő és ezért az életükért fizető valódali baloldaliak példája tartja bennünk a reményt, hogy életünk fontos kérdéseiben igenis lehetséges a teljes összefogás, a magyar nemzet egysége. „A magyar nemzet 1956-ban három tárgyból kitűnőre vizsgázott: érettségből, tetterőből és emberségből. Erre mindannyian büszkék lehetünk, ez az, amit érdemes megtanulnunk” – húzta alá Orbán Viktor.

1956 segít megérteni azt is, hogy a változtatásnak is megvan a maga tudománya. Változtatni tudni kell. „Amikor változtatásra készülődünk, világossá kell tenni, hogy vannak hibák, amelyeket többször nem akarunk elkövetni. És vannak dolgok, amelyeken nem érdemes, nem szabad változtatni. A biztonság az egyik legfontosabb dolog az életben, ezért ami jó, azt meg kell őrizni, függetlenül attól, hogy az melyik korszakhoz, kormányzathoz kötődik. És vannak dolgok, amelyeken gyökeresen és mielőbb változtatni kell. Józanul, megfontoltan, de mélyrehatóan. Mindennek rendelt ideje van, a változásnak is. A nekünk szánt jel megérkezett: hazánk ismét bajba jutott, a hamisság ismét lelepleződött. S mint 1956-ban, ismét le kellene zárnunk egy korszakot, és át kellene lépnünk a tegnapból a holnapba. A tegnap hibáit le kellene zárnunk, és ki kellene nyitnunk a holnap ajtaját. Ki kellene nyitni, mert ott vár bennünket az életöröm, a bizalom és a remény korszaka. Ne féljünk letörni a lakatot, mert 1956-ban bebizonyítottuk, hogy a magyar embernek helyén van a szíve és az esze!” – mondta Orbán Viktor.

Hozzátette: ha változtatni kell, mi tudjuk, hogy mit csinálunk. A tegnap persze mindig maradni szeretne, és halogatni próbálja a távozást. A holnaphoz viszont nem a semmibe kanyargó, zavaros ígéretek ösvénye vezet, hanem a tettek és az elszántság. Magyarországnak új gazdaság, új állam és új politika kell. Mélyreható változásra van szükségünk, hogy helyükre kerüljenek a dolguk. „1956-ban sem akartunk többet, mint hogy vége kerüljenek a dolgok: az orosz katonák Moszkvába, a kommunista párt a süllyesztőbe, a bebörtönzött ártatlanok szabadlábra, és a bűnös országvezetők pedig a cellákba. Ezt akartuk 1956-ban. Ma, 15 évvel a rendszerváltás után is csak annyit szeretnénk, hogy kerüljenek végre a helyükre a dolgok.

Ünnepi beszéde végén a Szövetség elnöke kiemelte: „Épüljön fel az emberhez méltó élet Magyarországon, aztán az egész Kárpát-medencében. Az emberhez méltó élet olyan, ahol a gyerek nem teher, a hit nem szégyen, ahol a nyugdíj nem segély, ahol a munka nem alamizsna, az otthon nem vágyálom, a tanulás nem kiváltság. És ahol nem dönthetnek rólunk a megkérdezésünk nélkül… Mi az 1956-osok tanítványai vagyunk és példát pedig a gyermekeinknek fogunk adni. Adjunk hát bizonyságul, hogy megértettük 1956 mára egyetlen, felszabadító, örömteli és erőt adó gondolatát: a változás jó! Változtatni jó! És mi, magyarok tudunk változtatni. Készüljetek, hát! Hajrá Magyarok, hajrá Magyarország! – zárta szavait Orbán Viktor.

Kép és szöveg: N.G. – s.p. – orbanviktor.hu

 

További információk:

Járóka Lívia:+32 228 45218

Változtatni jó!

Kerüljenek végre a helyükre a dolgok!

Érettség, tetterő és emberség

Megértjük az akkori magyarokat

Betódult a friss levegő

Köszönet szüleinknek és nagyszüleinknek

Az újratemetés beismerő vallomás

Összetartozunk!