"Az etnikai alapon történő megkülönböztetés nem érinti egyenlő mértékben a nőket és a férfiakat. A roma nők többszörös diszkriminációt szenvednek el és nemcsak etnikai, de nemi alapon is megkülönböztetik őket." Járóka Lívia arról számol be, hogy az Európa Parlament miként foglalkozik a nőüggyel.
– A brüsszeli és a strasbourgi EP kiemelt helyen kezeli a nők helyzetét. Nagyon kevés olyan nemzetközi intézmény, van, ahol külön bizottság foglalkozik kiemelten a női esélyegyenlőség kérdésével. Van egy női jogi és esélyegyenlőségi bizottság is. Ez a bizottság nem csak női tagokkal rendelkezik, hanem férfi tagjaink is vannak, és első rendű feladata az, hogy az európai politizálásban a nők esélyegyenlőségének a kérdését láthatóvá tegye. Ettől az évtől az új biztosok közül Vladimir Spidla az a biztos, akihez tartozik ez a terület. Nagyon komoly együttműködés létezik az EB biztosa és az EP női jogi bizottsága között.
Ez már az ötödik év, amikor a női esélyegyenlőség kérdése kiemelt prioritást élvez az EP-ben és az európai politikában is. Éveken keresztül azt láthattuk, hogy mindenféle ajánlás érkezett az EP-ből a nemzetállamokhoz, hogy a nők egyenlő jogokkal rendelkezhessenek az össznépi társadalomban. Ennek először csak határozatok és javaslatok formájában fogalmazódtak meg a legfontosabb elemei, és ma ott tartunk, hogy egy nemek közötti esélyegyenlőséget vizsgáló intézmény fog létrejönni a következő évtől.
– Nem véletlen, hogy Járóka Líviát kérdezem, az EP képviselőjét ebben a kérdésben, hiszen én most azt is szeretném igazából megtudni, hogy vajon a cigány nők helyzete másként kezelendő-e másként tekintenek-e erre a témára?
– A női esélyegyenlőségi bizottság tagjaként már múlt szeptemberben, amikor elkezdtük a munkát nagyon fontosnak tartottam, hogy a roma nők helyzetére és általában a kisebbségben élő nők helyzetére minél erőteljesebben rávilágítsunk, és leginkább arra a tényre, hogy ezek a nők többszörös diszkriminációt kénytelenek elszenvedni. De ezzel párhuzamosan azt is nagyon fontosnak tartottam, hogy azt is felismerjük, hogy a roma nők, a kisebbségben élő nők helyzete nagyon sokban hasonlít a többségi társadalom nőtagjainak az életéhez. Ugyanazokkal a problémákkal ugyanúgy küzdenek, nemcsak arról van szó, hogy a nők kevesebb fizetést kapnak a munkahelyeken mint a férfiak, hanem arról is, hogy családanyaként sokkal nehezebb helytállni egy munkahelyen, és nagyon kevés az a munkahely ma Európában, amely felismeri, hogy a családanya a munkája mellett, munkája után egy másik egész szerepet is felvállal avval, hogy a családot összefogja. Nagyon kevés olyan határozat, vagy utalás van az európai politikában, ami ezt kihangsúlyozná. Ezért amellett hogy a roma nők helyzetét külön is bemutatjuk, fontos, hogy a többségi társadalom nőinek a helyzetében is szerepet kapjanak a roma kérdések. Ezért idén március 8-án, amikor a 10 éves évfordulóját ünnepeltük az ENSZ nőkről szóló 4. Világkonferenciájának, egy határozatot tett a parlament elé a női jogi bizottság, ahol a nők ellen elkövetett diszkrimináció mélyebb vizsgálatnak lett alávéve. Rengeteg olyan pontot megfogalmaztunk, ami az elkövetkezendő évek nőpolitikáját kell hogy áthassa, és ezen a parlamenti vitán szólaltam fel már akkor romanő ügyben. Arról beszéltem, hogy az etnikai alapon történő megkülönböztetés nem érinti egyenlő mértékben a nőket és a férfiakat. Arról beszéltem, hogy a roma nők többszörös diszkriminációt szenvednek el és nem csak etnikai, de nemi alapon is megkülönböztetik őket.
Azt is nagyon érdekes megnézni, ha a magyarországi romák helyzetét vizsgáljuk, hogy mennyire megváltoztak a női szerepek a családban, és hogy a mostani politikai döntések nem kellőképpen követik ezeket a változásokat. Elfelejtünk arról beszélni, hogy a rendszerváltás utáni mai társadalomban a roma nők szerepe egy integráló szerep lett a többségi társadalom és a kisebbségi társadalom között. Sokkal több nőnk jár el dolgozni, mint a rendszerváltás előtt, amikor is a férfiak voltak azok, akik a pénzt keresték, akik az anyagi biztonságot biztosítottak. A feleségeink, anyáink otthon tudtak maradni a gyerekekkel és ez teljesen megváltozott. Nagyon sok esetben a nők kényszerülnek arra, hogy munkát keressenek, mivel férfiaink 80-90 százaléka munkanélküli.
– Azt gondolom én, hogy nagyon sok dolog van még ezen a területen, amit meg kell oldani. Beszélgetésünk végén azt kérdezem Járóka Líviától, hogy mi az, ami napjainkban történik az EP-ben, amely a cigányságot esetleg érinti?
– Örülök, hogy pont arról számolhatok be, pont ennek az interjúnak a kapcsán, hogy romanő ügyekben készülünk egy komolyabb lépésre, már tavaly a nőjogi bizottságtól kértem egy nagyon alapos, több civil szervezet által írt tanulmányt arról, hogy a mai európai társadalomban a roma nők gazdasági kivetettsége az mivel jár, és milyen hatásai vannak a roma társadalomra. A javaslatunkra szerencsére el is készült a tanulmány, aminek a bemutatása november 23-án fog megtörténni a Parlamentben, ami azért nagyon nagy jelentőségű, mert soha egyetlen bizottságban sem volt még romaügy fő ügyként, külön jelentésként tárgyalva. Ugyanígy nem volt soha még romákkal kapcsolatos közmeghallgatás egy hivatalos EP-i bizottságon belül. November 22-én lesz az első ilyen ahol Vladimir Spidla az esélyegyenlőségi biztos is részt fog venni, és nagyon jó, és szakmailag elismert roma aktivista nőket kértünk fel, hogy a bizottságunkat tájékoztassák az európai roma nők helyzetéről. Ezt a közmeghallgatást fogja követni egy a parlament által kiírt jelentés, aminek én leszek a jelentéstevője a parlament felé, és ez valamikor május körül fog az EP elé kerülni, és nagyon remélem, hogy komoly határozat lesz belőle. Azt is nagyon remélem, hogy sok mindent tisztázni tudunk ebben ajelentésben. És nem csak arra készülünk, hogy a roma nők stratégiai kirekesztéséről, gazdasági kirekesztéséről beszélünk, hanem abban reménykedem, hogy a téma rengeteg olyan melléktémát is fel tud hozni, mint az oktatás, a lakhatás kérdését, mint az egészségügyben tapasztalható diszkriminációt, a roma nők sterilizációját, a roma nők könnyebb munkához jutását. Meg kellene nézni, hogyan működik az otthonról munka, hogyan fogjuk tudni azt a rengeteg roma nőt munkához juttatni, akiknek a megélhetésüket jelentené egy biztos állás.