Járóka Lívia szeptember 8-án, csütörtökön konkrét lépések megtételére szólította fel az Európai Unió tagállamait az egészségügy területén tapasztalható mindennemű megkülönböztetés megszüntetése érdekében.
Tisztelt képviselőtársaim,
Napjainkra az egészség az életminőséget illetően alapvetően meghatározóvá vált a fogyasztói társadalom értékrendjében, jelentős gazdasági és társadalompolitikai tényezővé nőtte ki magát. Az európai uniós tagállamok költségvetésének évente egyre nagyobb hányadát teszik ki a betegségek gyógyításának közvetlen és közvetett költségei, ennek pozitív hatását azonban nem mindenki tapasztalhatja meg egyformán. A társadalom alsó egyharmadát alkotó szegények, hátrányokkal indulók, többszörösen kirekesztettek csoportjainak számára egészségügyi ellátásuk minőségében, közérzetük, egészségügyi állapotuk, várható élettartalmuk tekintetében nem beszélhetünk jelentős pozitív változásról.
Svensson képviselőtársam által készített jelentés nagyon markánsan megfogalmazza az egészségügyi ellátás igazságosabbá tételének igényét. A nők és férfiak egyforma minőségű ellátása, egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésük mellett a jelentés külön érdeme hogy az állapotos nők, a krónikus beteg, a fogyatékkal élő és idősebb nők és más hátrányokat elszenvedő csoportokhoz tartozó nők, így a roma nők egészségügyi ellátáshoz való, egyenlő hozzáférés feltételeinek megteremtését, esélyegyenlőségének biztosítását sürgeti.
Statisztikai adatok hiányának következtében nincsenek számadatainak a roma népesség és azon belül a roma nők és az egészségügyi ellátórendszer egyes intézménytípusai közötti viszonyokat illetően, nagyon kevés felmérés vizsgálja azt, hogy az egészségügyben dolgozók milyen mértékű előítéletességgel közelednek a romákhoz és azt sem tudjuk, hogy romák milyen előítéleteket vagy félelmeket táplálnak az egészségügy és annak dolgozói iránt. Az emberjogi civil szervezetek jelentéseiből és antropológiai leírásokból azonban egyértelműen kirajzolódik, hogy az európai unió területén egészségügyi elő roma nő rosszabb minőségű egészségügyi ellátásban részesül, mivel több tényezős negatív megkülönböztetés éri.
Ma például egy Magyarországon élő roma asszony varható élettartama 62 és fél év, míg nem roma nőtársa esetében a varható élettartam 75 év. Nagyon keveset beszélünk azokról a tényezőkről melyek 13 évvel rövidebb életre predesztinálják roma nőtársainkat
Európában a szegények jelentős százaléka roma származású. A szegénység meghatározó előidézője a betegségeknek és jelentősen megnehezíti, sokak számára lehetetlenné teszi a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A cigányság nagyon rossz szociális és gazdasági helyzete, alacsony iskolai végzettsége és katasztrofális egészségi állapota együtt teremti meg az ördögi kört, mely helyzetet tovább súlyosbítja a valós -és a kutatások szerint gyakran a vélt – faji diszkrimináció is. Mivel a roma nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének akadályai a hátrányos megkülönböztetés és a szegénység egymással összefüggő hatásaira vezethetők vissza, elengedhetetlen, hogy a tagállamokat nemzeti egészségügyi rendszerüket modernizálva szüntessék meg a hátrányos megkülönböztetést, és minden eszközzel elősegítsék az egészségügyi ellátáshoz való emberi és állampolgári jogaik érvényesítését.
Forrás: EPP-ED Sajtóosztály
További információk:
Járóka Lívia:+32 228 45218