Járóka Lívia, az Európai Unió Parlamentjének 2004. június 13 –án megválasztott első és eddig egyetlen roma képviselője. 30 éves, férjezett, kislánya egy éves. 1998 –ban szerez angol nyelvtanári diplomát, majd 1998 – 1999 között Master of Arts (MA) képzésen vesz részt “Society and Politics” szakon, 1999 – 2000 között a University College of London, Antropológia Tanszékén tanul szociálantropológia szakon. 2001 -től 2004 –ig ugyanitt doktori (PhD) képzésben vesz részt szociálantropológia szakon. Disszertációjának témája: Etnikus kapcsolatok és a mindennapi élet: A józsefvárosi romák etnográfiája
A szakmai önéletrajza szerint jóformán egyvégtében iskolába járt. Volt –e már valamilyen munkahelye?
– Olyan munkákat végeztem, amelyeket az egyetem mellett lehetett; például független szakértőként dolgoztam az Open Society Institute-nak. Amit igazából munkahelynek lehet nevezni, az a Rádió C volt, ahol közel egy évig szerkesztőként dolgoztam. Ezen kívül persze rengeteget dolgoztam, csak éppen feketén; évekig angolt tanítottam, gyerekekre vigyáztam, Angliában bébiszitterkedtem, az angliai tanulmányutam első évét is eladóként dolgoztam végig, hogy el tudjam tartani magam.
– Mindez nagyon jól kiegészíti a jellemrajzát, hiszen az látszik belőle, hogy nem egy tesze-tosza típus, nem mások segítségére vár, hanem saját maga akar tenni az előbbre jutásáért. Engem olyan szempontból érdekel a dolog, hogy mint frissen megválasztott képviselőnek milyen tapasztalatai vannak az érdekharcok iszapbirkózásaiban, hiszen sem a belpolitikában, sem az önkormányzati szférában, sem a törvényhozás szintjén nincs tapasztalata.
– Valóban, számomra a politikai iszapbirkózás egy teljesen új terület. Korábban nem kellett ilyesmiben részt vennem. Antropológusként láttam persze ezeket a viszálykodásokat, ha nem is vállaltam bennük részt. Tudom, hogy az érdekek hogyan ütköznek, annak a formális és informális oldalával is tisztában vagyok, ismerem a jellegét és stílusát is, tehát ebből a szempontból valamennyire fel vagyok készülve. Nem tudom viszont, mennyire leszek erős ahhoz, hogy ezeket a csatákat megvívjam, erre lelkileg fel kell készülni, mert eddig egyetemistaként ilyen jellegű dologgal nem kellett szembenéznem. Az a mentalitás, ami engem eddig sokak szerint jellemzett – a szociálisan érzékeny, inkább visszahúzódó, nem vezér típus – most nem lesz elég. Ebben változnom kell.
– Milyennek ismeri saját magát? Mennyire politikus alkat? Ez alatt esetleg pejoratív értékeket is értek, hiszen egy politikus nem lehet meg bizonyos negatív tulajdonságok nélkül.
– Azt gondolom, hogy nem vagyok politikus alkat, de ez bizonyos mértékig tanulható. Ha negatív vonásokra nem is akarok szert tenni, mindenképp van egy-két olyan tulajdonság, ami eddig az én eszköztáramból hiányzott – ilyen például a rámenősség. Azt is látom, hogy a nyílt sisakos fellépés mellett lobby tevékenységre is szükség van, ami informális kapcsolatteremtést és ápolást is jelenthet.
– Az EP történetében az Ön személyében először választottak roma képviselőt. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy Európa összes roma szervezete le fogja rohanni a problémáival, javaslataival, mint „egyetlen fénylő csillagot Európa kék egén”. Nem tart attól, hogy egyszemélyes európai ombudsmannak fogják tekinteni, és bele fog fulladni a megkeresésekbe?
– Már most is nagyon sokan keresnek meg, és az emberek tényleg nagy, esetleg túlzó reményeket fűznek ehhez a pozícióhoz. Ma már én is sokkal jobban látom, hogy mi lesz a feladatom, melyek azok a terek, amiket ki tudok tölteni a tevékenységemmel. Nem szabad illúziókat táplálni senkiben e pozícióval kapcsolatban. A már kint dolgozó képviselők azt tanácsolják, hogy válasszak ki két témát erre az öt évre. Az EU bürokráciának olyan lassan őrölnek a malmai, hogy többre se erőm, se lehetőségem nem lesz.. Ráadásul a roma tematika ma még annyira nem központi kérdés, hogy nagyon nehéz lesz benne előrehaladni. Erre a ciklusra azt lehet reálisan kitűzni, hogy olyan emberek nevelődjenek ki, akik majd követnek, és az ő útjukat előkészítsem. Az is nagyon fontos – és ez nem ütközik az EU bürokratikus jellegével -, hogy a cigány civil közösségeken belül egy olyan változást, mozgósítást érjünk el, amire eddig nem volt lehetőség. Mindezt persze annak melléágaként, hogy a parlamenti diskurzusban jelenjenek meg a romák által hangoztatott vélemények, elvárások és meginduljon egy közös, hatékony együttműködés az általam képviseltek és az EU döntéshozói között ami hosszú távon, de remélem nem a távoli jövőben, a romák helyzetének változását fogja eredményezni.
– Ha már a civil szférát említette: ki, vagy mi lehet az Európai Unió partnere? Mi a véleménye például az Európai Roma Fórumról? Milyen jogosultságai legyenek?
– Bízom benne, hogy az EP képviselői pozíció ahhoz is hozzásegít minket, hogy a véleményformálásban hallassuk a hangunkat. Nem tudom, hogy mennyi döntést fogunk hozni, mi cigányok, mennyi akaratunk fog teljesülni az öt év alatt, de arra készülök, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből a helyzetből. De nem szabad hiú reményeket táplálni. Ami az Európai Roma Fórumot illeti, ez a gondolat már nagyon sok éve érlelődik, és nagyon sok fajta variáció felmerült. A jelenlegi helyzet nem eléggé markáns ahhoz képest, mint amire a romák vártak egy ilyen fórum megjelenésével az európai politikai palettán. S nemcsak azért, mert még a szervezési bonyodalmak kellős közepén vagyunk. Azt gondolom, hogy csak a delegálásos rendszer jöhet szóba, ezzel persze a legitimitásából is veszít ez a szervezet, arról nem is beszélve, hogy ezt a legitimitás-hiányt még szakmai oldalról sem sikerült ellensúlyozni.
– Akkor Önön kívül mi lehet az Unió partnere roma oldalon?
– Úgy vélem, hogy én csak egy hang vagyok, és nagyon szeretném, ha e mögött minden olyan civil, kormányzati, pártpolitikai, bel- és külföldi szervezet és személyiség felsorakozna, aki, vagy amely akar tenni valamit a romák érdekében, aki leül velem tárgyalni, és hajlandó leülni a többiekkel is egy asztalhoz. Az elmúlt 5-6 évben természetesen kialakult bennem egy kép a szükséges romapolitika jövőjéről: nyitottnak lenni a nem romák felé, a civil szervezetekre kell építeni és erősíteni kell a regionális politikát. Ezek a fő tételek, de elsősorban azt tartom a feladatomnak, hogy a cigány szervezetek által kialakított konszenzusos képnek adjak hangot az Európa Parlamentben. Ezért keresnem kell minden olyan szervezettel a kapcsolatot, amely ebben részt tud és akar venni.
– Hogyan tudja felhasználni ebben a törekvésében az Európai Roma Információs Központot, amelynek igazgatója – Kóczé Angéla – egy ideig az ön választási riválisa volt?
– Kóczé Angélát már korábban jól ismertem és azt mondhatom, hogy valamennyire bírtam is a bizalmát és én is nagyon kedveltem mind szakmai, mind emberi mivoltában. Már a megválasztásom előtt találkoztunk Brüsszelben, és akkor megfogalmaztuk, hogy együtt kell működjünk; én az ő szakmai hátterükre vagyok utalva, ők pedig az én hangomra, lobby tevékenységemre. A cigány szervezeteknek ezt a fajta új szituációt, együttműködési keretet kell megérteni és elhelyezni magukat benne.
– Hol lehet majd elérni Önt?
– Az EP weboldalán lesz egy e-mail címem, így nagyon egyszerűen meg lehet majd találni. Sőt, minden egyes képviselőnek lesz saját oldala is. Telefonon is elérhető leszek, asszisztensek segítik majd a munkámat úgy itthon, mint nemzetközi szinten.
– Képviselő asszony, sok sikert!
romea.cz – etnonet.hu
Budapest, 2004. 07. 05.