Jótékony célú főzést szervezett Brüsszelben a magyar és a belga Szegénységellenes Hálózat, valamint az Európai Parlament belga információs irodája a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve alkalmából. Járóka Lívia fideszes EP-képviselő, az esemény egyik házigazdája a valós képet mutató statisztikai indikátorok alkalmazásának, valamint az uniós adatgyűjtés számára láthatatlan, elszegényedő kistérségek fejlesztésének szükségességéről beszélt a rendezvény kapcsán.
A képviselőnő emlékeztetett, hogy a 2000-es lisszaboni ülés az Európai Unió egyik alapvető céljává emelte a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, és üdvözölte, hogy a 2010-es évet az egyre növekvő számú európai szegény ember problémáinak szenteli az EU. A képviselőnő hangsúlyozta, hogy a nyomor elleni fellépés csak a jelenlegi partikuláris kezdeményezések lehető legszélesebb összekapcsolásával lehet sikeres, a helyi, regionális, nemzeti és közösségi szintek együttműködése és feladatmegosztása révén, valamint kifejezte reményét, hogy egy kellően előkészített program ráirányíthatja a nemzeti és nemzetközi döntéshozók figyelmét a problémákra és megadhatja a kezdőlökést egy átfogó cselekvési program elindításához. „2010 így nem csak szavakban, de tettekben is a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve lehet”- tette hozzá Járóka. A képviselőnő javasolta továbbá a 2001-es laekeni Európai Tanács által elfogadott „Laekeni indikátorok”, illetve azok időközben bővített és tovább részletezett komponenseinek alkalmazását, amelyek nem csupán az átlagjövedelem alapján határozzák meg a szegénységet, hanem az egészségügy, az oktatás és képzés, a foglalkoztatási helyzet, a jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségei és a regionális kohézió mértéke alapján adnak összetett és valós képet a társadalmi kirekesztés mértékéről. A nyomor erős területi jellegét figyelembe véve ugyanakkor ezt az adatgyűjtést mindenképpen ki kell terjeszteni a legkisebb közigazgatási egységekre is – mondta a képviselőnő -, mert a régiókon belüli egyenlőtlenségek sokszor jóval magasabbak, mint a régiók közöttiek, és mivel a fejlesztések oroszlánrésze a dinamikus regionális központokban koncentrálódik, a kistérségek polarizációja egyre növekszik, a leszakadó periféria további hanyatlását okozva. Járóka hangsúlyozta, hogy ez a típusú területi kirekesztés jelenleg európai szinten „láthatatlan” mind a statisztikák, mind a szakpolitikai tervezés szempontjából, hiszen az elemzések fókusza túlságosan széles e régiók behatárolásához. A képviselőnő ezért egy olyan válságtérkép megalkotását sürgette, amely a legalapvetőbb jellemzői alapján méri fel és határolja be a nyomor és társadalmi kirekesztés által leginkább sújtott válságterületeket: így például a munkahelyek elérhetősége, a városközpontok távolsága, a munkanélküliség mértéke, a közszolgáltatások minősége, a környezeti feltételek, az infrastrukturális körülmények, a lakosság bevételei és iskolai képzettsége, a közlekedési infrastruktúra működése és a társadalmi feszültségek mértéke alapján.