"Fontos lépés az Európai Bizottság mai napon nyilvánosságra hozott értékelése a romák befogadását célzó közösségi eszközökről és politikákról. Megvalósulni látszik az, amiért az elmúlt négy évben dolgoztunk: a mai dokumentum lehet az első állomása az Európai Roma Stratégiának."
„Bár a szöveg számos ponton korrekcióra szorul, az Európai Parlament és az európai roma civilszervezetek feladata lesz, hogy konkrét ajánlásaikkal a formálódó stratégiát megtöltsék tartalommal, amint az Európai Tanács mandátumot ad az Európai Bizottságnak annak elkészítésére.
A Bizottság végső soron teljesítette azt, amire a Tanácstól 2007 decemberében felhatalmazást kapott: értékelte a már rendelkezésre álló közösségi eszközöket, ennél többet azonban nem tesz. A mai dokumentum ugyanakkor olykor túlzóan pozitív képet fest az elért eredményekről, amelyek pedig messze elmaradnak a várakozásoktól és a lehetőségektől.
A tagállamokban alkalmazott jó gyakorlatok bemutatása sok helyen hiányos, vagy csupán felületes vizsgálaton alapul. Példaként hadd említsem a 2000/43-as, a „Faji vagy etnikai szarmazásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról” szóló irányelv magyararországi átültetését, amelyet az EB pozitív példaként említ, holott már a közvetlen és a közvetett diszkrimináció fogalma is jelentősen eltér az irányelv és az „egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló” 2003. évi CXXV. törvény szövegében.
A dokumentum továbbá elmulasztja megnevezni és elemezni a „rossz gyakorlatokat”, azaz a tagállamok és a Bizottság által kezdeményezett és/vagy támogatott sikertelen programokat, holott ezek vizsgálata olykor több tanulsággal szolgálhat, mint egyes sajátos jó gyakorlatoké.
Nem, vagy csak felületesen esik szó olyan, a romák társadalmi befogadásával szorosan összefüggő kérdésekről, mint a környezetvédelem, az egészségügyi helyzet, a többszörös diszkrimináció, vagy a médiában és a társadalmi élet egyéb területein tapasztalható roma-ellenesség elleni fellépés.
A dokumentum által megfogalmazott kevés számú ajánlás nem ad világos képet arról, hogy a közösségi kezdeményezések miként realizálódnak helyi szinten, miként képesek ösztönözni és támogatni a társadalmi befogadás szempontjából leglényegesebb lokális kivitelezést.
A dokumentum ugyanakkor helyesen mutat rá a mikrohitelek jelentőségére a munkaerő-piacról kiszorult, hátrányos helyzetű személyek esetében, összhangban az Európai Néppárt januári állásfoglalási javaslatával. Az önfoglalkoztatás elősegítése, illetve a kisvállalkozások beindításának ösztönzése érdekében, valamint a hátrányos helyzetű közösségeket tönkretevő uzsora gyakorlatának helyettesítése céljából szükséges egy könnyen és gyorsan elérhető mikrohitelrendszer bevezetése.
Az egységes Európai Roma Stratégia kidolgozásánál az egyik elsődleges cél, hogy az Európai Tanács adjon világos felhatalmazást a Bizottság számára az uniós keretstratégia tervezésére, illetve a jogszabályi háttér továbbfejlesztésére. A stratégia sikeréhez és az annak alapjául szolgáló szakmai minimumkövetelmények meghatározásához, erőteljes intézményközi együttműködésre és a lehető legszélesebb összefogásra van szükség, a meglévő kormányközi projektek, az érintett nem kormányzati szervezetek, valamint a tudományos élet, az üzleti világ, a roma civil társadalom, az egyházak és a politikai pártok képviselői között. A fenti szereplőknek saját, világosan meghatározott hatásköreiknek és képességeiknek megfelelően konkrét vállalásokat kell tenniük és összehangolt, hosszútávú cselekvési terveket kell kidolgozniuk.
Fontos, hogy a romák nagyobb mértékben vegyenek részt a stratégia kidolgozásában és végrehajtásában, amelyhez szükséges egyrészt a civil társadalom megerősítése, másrészt a roma szakemberek és civilszervezetek erőteljesebb bevonása a konzultációba. Mivel a meglévő intézményi struktúrák nem elégségesek, szükséges egy külön munkacsoport, egy olyan koordinációs testület létrehozása, amely a keretstratégiát kiterveli, levezényli és ellenőrzi. Fontos ugyanakkor, hogy ez a munkacsoport az uniós intézményi hierarchia legmagasabb szintjén alakuljon meg, akár az érintett biztosok közötti egyeztető mechanizmus, akár a főigazgatóságok közötti szakpolitikai koordináció révén, ne pedig egy elkülönített, a mainstrem jogalkotásról és tervezésről leválasztott intézmény formájában.
Fontos különválasztani a kifejezetten roma és a nem-roma szakpolitikai programokat. Előbbi kategóriába tartozik például a kultúra és a nyelv kérdése, míg a romákat célzó, legtágabb értelemben vett oktatási programokat (az óvodától, a felsőoktatáson át az élethosszig tartó tanulásig) a közösségi szakpolitikai tervek főáramába kell beágyazni. A tisztán etnikai alapú hozzáállásnál sokkal fontosabbnak tartom a regionális megközelítést. Ennek értelmében szükséges egy olyan európai szintű válságtérkép megalkotása, amely felméri és megvizsgálja azokat a területeket az EU-n belül, ahol a roma közösségeket a legnagyobb mértékben sújtja a szegénység és a társadalmi kirekesztés.
Az anti-diszkriminációs törekvések mellett jóval nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a romák társadalmi befogadása melletti gazdasági érvekre. Európa legnagyobb számú és legdinamikusabban növekvő, ugyanakkor elfogadhatatlan mértékű munkanélküliség által sújtott etnikai kisebbsége hatalmas munkaerő potenciált jelent a lisszaboni célok megvalósításával küszködő Európai Unió számára. A sikeres munkaerő-piaci integráció feltétele pedig minőségi oktatáshoz való egyenlő hozzáférés. A roma gyermekek oktatása jövedelmező befektetés, mert haszna messze túlmutat az adott gyermek iskolai előmenetelén: előmozdítja az egyéni és társadalmi termelékenység növekedését, valamint csökkenti a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. Számos tanulmány kimutatta, hogy az a befektetés, amely ahhoz szükséges, hogy egy roma gyerek elvégezze a középiskolát, bőségesen megtérül a nemzeti költségvetéshez való későbbi hozzájárulások révén, hiszen ahogyan a termelékenység növekszik és a szegénység csökken, a romák egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá az állami bevételekhez megnövekedett adóik és fogyasztásuk révén.
Július 11-12-én az Európai Néppárt budapesti konferenciájának témája a formálódó Európai Roma Stratégia lesz. A rendezvényen közel negyven európai roma szervezet képviselője mellett, az Európai Bizottság, valamint a szlovén és a francia soros elnökség romákat érintő kérdésekért felelős szakemberei tanácskoznak.”